Hogyan kezdtél el sportolni?

Versenyúszóként indult a pályafutásom, de Schumacher Ákosnak és szüleimnek köszönhetően elkezdtem, akkor még csak kettő, majd később három, négy, s végül öttusázni is. Mikor megismerkedtem mind az öt sportággal, ami alkotja, nem volt kérdés, hogy maradni szeretnék. Színessége, változatossága és összetettsége magával ragadott. Ha épp úgy éreztem az egyik szám nem tud újat mutatni, egy másik tusában új kihívásra találtam, ami hajtott előre. Örök élmény marad, mikor életemben először ugrattam lóval és amikor vizes árkon gázoltam keresztül. A légpisztollyal majd később lézer fegyverrel való „lövöldözés” nem csoda, hogy vigyort faragott a képemre, főleg mikor már el is találtam a céltáblát. A vívásban pedig, amikor végre szabad kezet kaptunk, hogy egymásnak essünk, az igazi boldogság volt számunkra.

Van sportolói példaképed és miért pont ő?

Szilágyi Áron (egyelőre😉🤞) háromszoros egyéni olimpiai bajnok kardvívásban, ha ez nem elég ahhoz, hogy „kivívja” az emberek tiszteletét, akkor nem tudom mi. Nekem nem is csak a hihetetlen eredménye miatt, hanem a kisugárzása és viselkedése miatt is vált példaképemmé Ő. Ugyan személyesen nem ismerem, de azok a személyiségjegyek, amiket felfedezni vélek benne, azok olyan erények, amikkel én is egyszer rendelkezni szeretnék. Alázat és tisztelet az ellenfelei, sporttársai és az őt körülvevő edzők felé, ugyanakkor hihetetlen magabiztosság, határozottság és céltudatosság. Még fiatalon, amikor a vívással kezdtem ismerkedni, akkor láttam először Őt, és bár nem ugyanabban a fegyvernemben küzdünk, mégis az Ő róla készült felvételek fogtak meg igazán. Akkor még „csak” egyszeres olimpiai bajnoknak mondhatta magát, és azóta rengeteg fergeteges csatát nyert meg, de talán azóta is a londoni döntő asszója a legkedvesebb számomra. A 2012-ben készült felvételeket a mai napig izgalomtól gyorsuló szívveréssel nézem vissza.