Kairóban kezdődött számomra az idei világkupa-idény, és azt hiszem, ez a verseny örökre emlékezetes marad. Egy olyan mérföldkőhöz érkeztem, amit eddig csak elképzeltem: megszereztem pályafutásom első világkupa-dobogós helyezését.
A döntőben egyetlen magyar férfiként képviselhettem hazánkat, miután két csapattársam, Bereczki Richárd és Tamás József a pénteki elődöntőben búcsúzott. A csepeli színekben versenyezve egy rendkívül kemény mezőnyben vágtam neki a napnak.
A vívás és az akadálypálya lendületet adott
A körvívás kifejezetten jól sikerült – 24 győzelemmel és 11 vereséggel a második legjobb mérleget hoztam a mezőnyben. Ez komoly önbizalmat adott a folytatásra. A direkt kieséses vívásban is sikerült végig fókuszált maradnom: legyőztem az olasz Michelint, majd egy hajrában vertem az egyiptomi Mazen Sabant – utóbbinál már az is elég lett volna, ha döntetlenre végződik a párharc, de örültem, hogy így sikerült lezárni.
Az elődöntőben aztán Saban bátyjával, Mohanaddal kerültem össze – ő korábban vb-bronzérmes volt egyéniben. Sajnos nem jött ki a lépés, 5–1-re kikaptam, ráadásul egy felugrásnál el is csúsztam, de szerencsére nem lett belőle sérülés.
Ez a kis megingás nem vette el a lendületemet – az akadálypályán (OCR) hiba nélkül mentem végig, amit 27.53-as idővel fél percen belül teljesítettem, ezzel a mezőny legjobbjai között zártam.
A kombinált szám döntött – és jött a dobogó!
Az úszásban nem hajszoltam túl magam, de így is sikerült javítani az elődöntős időmhöz képest: 2:10.50 lett. Innentől kezdve már látszott, hogy reális esély van a dobogóra, csak a kombinált számban kellett jól teljesítenem.
És ott tényleg minden összeállt. Az első lövészetnél sokat sikerült faragni a hátrányomból, aztán fokozatosan felzárkóztam Saban mögé. A harmadik lövészet után már a második helyen futottam, és sikerült is megtartanom az előnyt a célig.
Az eredmény: második hely – és egy álom, ami valóra vált
Ahogy átfutottam a célvonalon, tudtam: ez az én első világkupa-dobogóm. Előttem az olasz Matteo Cicinelli ünnepelhetett, mögöttem pedig az egyiptomi Mohanad Saban ért be. Hihetetlen érzés volt két olimpikon mellett dobogóra állni.
Korábban a legjobb vk-eredményem az ötödik hely volt Budapesten, most viszont sikerült ténylegesen dobogóra állnom, és az idény elején egy olyan visszajelzést kaptam, ami minden eddigi munkát visszaigazolt.
„Ez az első világkupa-dobogóm, de remélhetőleg nem az utolsó. Minden sportolónak vannak álmai, nekem az egyik most valóra vált, nagyon büszke és boldog vagyok, valamint hálás az edzőimnek és a szakembereknek, akik segítenek. Csodálatos érzés olimpikonok között ilyen jó eredményt elérni, nem számítottam erre, az idény első versenyén csak tesztelni akartam magamat, kíváncsi voltam, hol tartok, de a visszajelzések igen jók – mondta a Nemzetközi Öttusaszövetségnek Koleszár Mihály, majd magyarul folytatta: – Köszönöm szépen mindenkinek, aki támogat, remélem, ti is annyira örültök, mint én, és abban bízom, hogy még sok hasonló sikert ünnepelhetünk együtt!”
Nagyon hálás vagyok a csapatomnak, az edzőimnek és mindenkinek, aki hisz bennem. Ez most egy új kezdet – bízom benne, hogy ez a dobogó csak az első volt a sorban.
Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az úton!
– Misi 🥈🇭🇺
Forrás: Nemzeti Sport